Zárolni gyorsan, visszaszerezni lassan: a vagyonvisszaszerzés nehézségei

A bizonyítottan korrupt módon szerzett vagyonnak mindössze 2%-át sikerül az Európai Unióban visszaszerezni – hangzott el a „Megéri-e rossz útra lépni? A vagyonfelkutatás és -visszaszerzés tapasztalatai” címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetésen. Az eszmecserére Converging Roads of Integrity 2025 című konferencián került sor. A tudásmegosztó beszélgetés résztvevői Angyal Viktória (NNI – Nemzeti Nyomozó Iroda), Valerija Gedeikė (STT, Litvánia), Rob Hanratty (FBI, Amerikai Egyesült Államok) és Jon Meredith (NCA, Egyesült Királyság) voltak, a párbeszédet Bombera Krisztina moderálta.

Vagyonvisszaszerzés: hogy ne is legyen érdemes lopni!

Hogy mi volna az ideális arány?

Angyal Viktória szerint természetesen a 100%. Jon Meredith, a brit National Crime Agency munkatársa ezzel szemben megelégedne bármilyen eredménnyel, ami jobb a jelenleginél: szerinte a 20 vagy 50%-os arány is hatalmas előrelépés lenne.

Hogy milyen arányban képesek a hatóságok visszaszerezni a köz számára a korrupt módon megszerzett vagyonokat, azért is lényeges kérdés, mert alapvetően befolyásolja az elkövetők magatartását. Azaz a vagyon felkutatása és visszaszerzése nem egyszerűen a társadalmi igazságosság helyreállítása miatt fontos, hanem azért is, hogy elvegyék a bűnözők kedvét a bűnözéstől. Az FBI különleges ügynöke, Rob Hanratty számára ez volna a hatósági munka hatékonyságának igazi fokmérője.

Az ellopott vagyont is le lehet csukni – hamarabb, mint a tettest

Nemcsak Magyarországon közismert jelenség, hogy a korrupciós ügyek évekig elhúzódnak, eredmény pedig vagy nem születik, vagy a közvélemény szemében az ügy súlyához képest enyhe ítélet után a vagyon szőrén-szálán elvész. Jellemző módon Nagy-Britanniában, Litvániában és az Egyesült Államokban is hosszú évekig, akár 5-8 évig húzódnak az ilyen perek. Olyan is előfordul, hogy maga a jogi eljárás nagyobb összegeket emészt fel, mint a vagyon, amit eközben vissza tudnak szerezni.

Jon Meredith arra hívta fel a figyelmet, hogy nem is annyira az eljárás hossza számít, hanem inkább az, hogy az ügy kirobbanásakor a hatóságok mennyire gyorsan tudják zárolni a korrupcióval érintett vagyont. Ezzel egyetértve, Rob Hanratty is arról beszélt, hogy az Egyesült Államokban hosszú ideig, sokszor évekig fedésben zajlik a nyomozás, hogy ne adjanak alkalmat a bűnözőknek a vagyon külföldre menekítésére, a pénzmosással vagy egyéb módszerekkel történő vagyoneltüntetésre.

A jog megengedi ugyanis a bűncselekményből származó vagyon zárolását, akár elkobzását még a jogerős ítélet előtt. A „non-conviction based asset forfeiture” (büntetőítélet nélküli vagyonelkobzás) eljárás során a hatóságnak első körben csak arról kell meggyőznie a bíróságot, hogy a vagyon nagy valószínűséggel korrupcióból vagy egyéb bűncselekményből származik. Az eljárás során nem magát a személyt, hanem csak az érintett vagyont „ítélik el” és vonják zár alá.

Az eredményesség kulcsa: együttműködés, információátadás, átláthatóság

Angyal Viktória példaként egy olyan kiterjedt korrupciós ügyet mutatott be, amely 54 embert és mintegy 25 milliárd forintnyi uniós forrást érint Magyarországon. Elmondta, hogy mintegy 1 milliárd forint értékben zároltak vagyont – készpénzt, értékpapírokat, ingatlanokat és más vagyonelemeket -, és ebben az sem akadályozta a hatóságokat, hogy a vagyon egy része családtagok, távoli rokonok, vagy akár jogi személyek nevére került. A társhatóságok – a NAV, az ügyészség és a rendőrség – korrekt együttműködése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a vagyon zárolása időben megtörténhessen, húzta alá Angyal Viktória.

Az FBI különleges ügynöke, Rob Hanratty ezzel kapcsolatban a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködésének – az információ gyors átadásának – fontosságát hangsúlyozta (hiszen anélkül a külföldre menekített vagyonokat lehetetlen volna visszaszerezni), és dicsérte az FBI magyarországi összekötőjének munkáját.

A panelbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a hatóságok munkájának társadalmi támogatottságát erősítheti, ha átláthatóvá teszik, mi lesz a lefoglalt vagyontárgyak sorsa. Gyakran ugyanis nincs már mód ezeket a vagyonelemeket a sértetetteknek visszaadni, ezért vagy visszakerülnek az államkasszába, vagy – erre is van példa – közhasznú civil szervezetek, szociális projektek kapják meg támogatásként.